Műholdas nyomkövetés – elbújhatunk-e egyáltalán?
Aki el akar bújni a kíváncsi tekintetek elől, az általában valami rosszban sántikál. Kiváltképp, ha a műholdas nyomkövetők elől való elbújásról van szó. Persze, a céges autók vezetői semmit sem titkolnak, ugye? Ám amikor a cégvezető egyszer csak közli, hogy a közös munka eredményesebbé tételének érdekében innentől kezdve ragaszkodik a nyomkövetők alkalmazásához, mégis sok autóvezető kap jajgatva a fejéhez.
Aki talpig becsületes, annak eszébe sem jut, hogy:
- üzemanyagot lopjon,
- tiltott útvonalon haladjon,
- vagy a kelleténél gyorsabban vezessen.
A műholdas nyomkövető pedig nem csak ellenőrzi az alkalmazottakat, hanem segítő jobbot is nyújt.
Azonnal jelzi a főnöknek, ha illetéktelenek nyitogatják a raktért, az ajtót, ha megpróbálják blokkolni a GSM/GPRS jelt, vagy ha kiszereltetik, vagy ha kiveszik az akkumulátort, beindítják a motort. Akár blokkolhatja is a motort a távolból. Naplózva lesznek a féklámpa kigyulladások, és akár a gyújtáslevétel is.
A műholdas nyomkövető társ a bajban, mely segítségével (az állandó kapcsolatnak hála) remekül alkalmazható a S.O.S. pánikjelző gomb is. A gépjárművédelmi felügyelet segítségével pedig egy esetleges autótolvaj is könnyebben, és gyorsabban tetten érhető. Jó hír, hogy a készülékek kijátszása pedig szinte lehetetlen.
A kérdés tehát nem az, hogy elbújhatunk-e egyáltalán a műholdas nyomkövető elől, hanem hogy el akarunk-e bújni? Azt, hogy mennyire nem érdemes, a fentiekben bizonyítottuk be.